• вентиляции Днепропетровск
  • автономное отопление Днепропетровск
  • монтаж кондиционера Днепропетровск
  • отделочные работы Днепропетровск
  • металлоконструкции Днепропетровск
  • Összehangoltság

    Mostanában egyre többet találkozom azzal a kérdéssel, hogy hogyan, miként lehet minden egyes mozdulatra odafigyelni a lövés során.
    Bár már egyszer leírtam itt a blog-on ( emlékeztetőül: http://www.unicornisse.hu/node/616 ), de azt hiszem, hogy most újból le kell mindezt írnom, bár most egy kicsit más megvilágításba helyezni a dolgokat.

    Akik már haladóbb szinten művelik az íjászatot, azok rendszeresen találkoznak azzal a jelenséggel, hogy bár minden mozdulatuk megfelelő (vagy legalábbis majdhogynem megfelelő), mégsem tudnak jó szórást produkálni, illetve tökéletes lövést végrehajtani.
    Egy külső szemlélő, ha megnézi ezen lövések folyamatát, azt látja, hogy végül is minden mozdulat a helyén van, minden ciklus megfelelő, de valami, valami nagyon apró, de nagyon nem elhanyagolható dolog hiányzik az egészből.
    Ez pedig nem más, mint maga az egység…

    Bonyolultnak tűni?
    Igen, talán…
    De had próbáljam meg megmagyarázni.

    Adott egy zenekar – a példa kedvéért egy rockbanda -, aminek minden tagja a maga nemében nagyszerű zenész. A dobos órákat gyakorol minden nap, és egyre jobb, és jobb lesz.
    A bőgős betéve tudja a leghíresebb együttesek számait, akár álmából fölkeltve is, rá bátran építhet a zenekar. A ritmusgitáros szinte gitárral a kezében született, majdhogynem az egész napját gyakorlással tölti. A szólógitáros egy zseni a maga nemében, a zenekar összes számát ő írta, és ha belecsap a húrokba, ott valami mintha megváltozna a világban. Az énekes pedig legalább hat oktávot tud kiénekelni, és olyan átéléssel mozog a színpadon, hogy nem lehet nem élvezni azt, amit csinál.
    Ez mind rendben is van… illetve rendben lenne. Csakhogy ez az öt ember nem tud együtt játszani.
    Ha együtt zenélnek, az olyan, mintha csak össze-vissza játszana mindegyik, és zene helyett csak egy összefüggéstelen ricsaj a produkció. Hiába jó mindegyikőjük a maga nemében, ha összekerülnek, nincs meg az egység közöttük. A legjobb esetben is legfeljebb négy ember tud maximálisan együtt dolgozni, de miután az ötödik kilóg a sorból, megette a fene az egészet.
    Egyszerűen nem tudnak egy élvezhető számot előadni, még akkor sem, ha külön-külön azt a számot úgy játsszák el, mint még soha semmi.
    Egyszóval, hiányzik közülük az egység.

    … és ez a gond az íjászattal is.
    Hiába tudsz jól oldani, hiába van stabil tartó kezed, hiába jó a beállásod, ha ezeket a mozdulatokat nem tudod a megfelelő időben összehangolni, akkor olyan lesz, mint a fönt említett zenekar. Mindenki nagyon jól tudja a dolgát, de a végeredmény mégis élvezhetetlen lesz. Bármi apróság is hiányzik a lövésciklusból, a lövés nem lesz jó, a megfelelő eredmény el fog maradni.
    És akkor aztán lehet mondani, hogy „csak ez nem volt jó”…. mert ezáltal nem lesz jó az egész.

    Kézenfekvő a kérdés: mi a megoldás?

    A megoldás az, hogy igen, kell külön-külön gyakorolni a különböző mozdulatokat, márcsak azért is, mert így sokkal jobban lehet fejlődni.
    Külön az oldásra építeni az edzéseket, külön a tartásra, külön az utánkövetésre, külön a beállásra. De mégis, külön-külön egyik sem ér semmit, még akkor sem, ha hibátlanok a mozdulatok.

    Mert ezeket a mozzanatokat össze is kell hangolni…
    … mert másképp nem megy.

    Román P.

  • репортеръ