• вентиляции Днепропетровск
  • автономное отопление Днепропетровск
  • монтаж кондиционера Днепропетровск
  • отделочные работы Днепропетровск
  • металлоконструкции Днепропетровск
  • Kommunikáció

    Az edző és a tanítvány kapcsolatában elengedhetetlen dolog a megfelelő kommunikáció.
    Ennek hiányában lehet bármilyen elhivatott is a tréner, lehet bármilyen tehetséges is a sportoló. Ha nincs meg kettejük között az összhang, akkor a közös munkának nincs meg a megfelelő alapja, és végül ez majd a várva várt eredmények elmaradását hordozza magával.

    A közös hang meghatározása, majd alkalmazása végső soron egyszerűnek tűnik.
    Mi is lenne benne a bonyolult? Ha kérdeznek felelünk, ha kérdezünk válaszolnak… ez valóban egyszerű.
    De mi történik olyankor, ha az íjász olyan utasítást kap, amit nem szívesen hajt végre?
    No nem kell megijedni, nem a mostanában annyira elterjedő „dac”-ról beszélek…

    Adott egy kiváló eredményekkel rendelkező versenyző, aki szeretné bővíteni tudását, megtartani, majd később fokozni az eredményeit.
    Fölkeres egy edzőt, hogy nézze meg, mit csinál esetleg rosszul, javítsa ki, tegye rendezettebbé a mozdulatait, hogy aztán majd ebből profitálva, még jobb eredményeket érjen el.
    Az elhatározás példaértékű…
    Az edző örül, hogy végre nem csak kezdők vannak a keze ügyében, végre már olyan emberrel is foglalkozhat, aki látott már egyet-s mást, végre nem kell egyszerű, de mégis örökérvényű dolgokról órák hosszat magyaráznia, hogy az miért is szükséges.
    Egyszóval: boldog mindenki.

    De aztán…

    Aztán jön maga a gyakorlás.
    Az íjász lő, az edző figyel. Figyel, és észrevesz dolgokat, amiket rögvest szóvá is tesz.
    Az íjász helyesel, átbeszélik a történteket és a teendőket.
    Az íjász tovább lő, az edző tovább figyel. Így megy ez jópár alkalmon keresztül.
    Ekkor az edző, eleget látva a mozdulatokból, összeállít egy tematikát, javasol egy új mozdulatsort, esetlegesen egy új lövésciklust. A tanítvány hallgat, bólogat, de közben persze mást gondol… „Az új tematika rendben van, alkalmazható, a lövésciklus tényleg hiányos még, ezt is át kell dolgozni, de a mozdulat… nos, a mozdulat az azért maradjon meg, mert hiszen ezzel vannak az eredmények eddig is, nem emiatt hibáztam.” … és ahogy dohog magában, már meg is fogalmazódik benne a gondolat, hogy ez az edző semmire nem való, mert olyan mozdulatot akar vele elsajátítatni, aminek begyakorlására egyrészt hónapok, talán évek szükségesek, másrészt pedig ilyen-és-ilyen versenyhelyzetekben nem alkalmazható.
    De ekkor már az íjász továbbállt, és nem hagyott maga után mást, mint csalódást az edzőben, és nem vitt magával egyebet, csak egy nagy adag keserű szájízt, hogy nem is edző ez az edző…

    Nos, ez itt hát a probléma… az íjász olyan utasítást kapott, amit nem szívesen hajtott végre… és ahelyett, hogy ezt megbeszélte volna az edzővel, ahelyett, hogy átbeszélték volna egymással, hogy miért legyen a változás, illetve miért ne legyen a változás, egyszerűen továbbállt.

    Kommunikáció.
    Kulcsfontosságú mindenki számára.

    Biztos van olyan mozdulat, olyan tartás, olyan ciklus, ami egyfajta standard, az edző pedig értelemszerű, hogy ezt fogja javasolni, mert ez az, amiből el lehet indulni bármerre.
    Értelemszerű, hogy egy komolyabb eredményekkel rendelkező íjász már nem akar a mozdulatain változtatni, főleg úgy, hogy az adott szakágban vagy versenystílusban ez a „standard” nem alkalmazható.
    Látható tehát, hogy mindkét félnek igaza van. Látható, hogy nem arról van szó, hogy az edző nem ért a dolgához, látható az is, hogy a versenyző nem lusta, csak az életszerű helyzetek szülte kívánalmaknak ez a módosítás nem felel meg.
    … és milyen egyszerű lett volna, ha emberünk szól valamit, bármit, hogy ez-és-ez miért nem jó? Ha szólt volna, hogy nem rosszindulatból, nem lustaságból, hanem ez-és-ez miatt nem jó valami?

    Mi történt volna?

    Az edző meghallgatja, fontolóra veszi, és közösen, a közös cél érdekében kitaláltak volna valamit, ami jó, ami alkalmazható, ami eredményre vezető.
    Mert bármily hihetetlen, ez így működik.
    … és nem maradt volna ott a csalódás, és nem került volna onnan el egy keserű szájíz…

    Ennyi kell csak.

    Kérdezni kell, hogy válaszokat kapjunk.
    Válaszolni kell, ha kérdeznek.

    De tudni kell beszélni, szólni, ha valami szokatlan, valami új dolog történik.
    Tudni kell szólni…

    Mennyivel más lenne minden…

    Román P.

  • репортеръ