• вентиляции Днепропетровск
  • автономное отопление Днепропетровск
  • монтаж кондиционера Днепропетровск
  • отделочные работы Днепропетровск
  • металлоконструкции Днепропетровск
  • Leállás

    Aki egész évben szorgalmasan dolgozott, az mostanra már meglehetősen elfáradt. Testileg, lelkileg egyaránt.
    A megérdemelt pihenés jót tesz mindenkinek…
    Az évnek ebben az időszakában a szabadtéri versenyek már rég lezárultak, aki pedig csak otthon, a saját kedvérem lő az íjjal, annak a hamar leszálló sötétség, illetve a hideg idő mondja azt, hogy ideje pihenni.

    A testnek szüksége van a regenerálódásra. Folyamatosan nem lehet „csúcson” járatni e, mert előbb utóbb ez megbosszulja magát. Szükségszerű hát időnként kicsit leállni, és pihenni.

    De hogyan is pihenjünk?

    Először is, próbáljuk meg, hogy egy ideig még az íjat sem fogjuk a kezünkbe.
    Tudom, nehéz – nekem sem könnyű...
    Hagyjuk, hogy elérjen bennünket a „lőéhség”, amikor már alig várjuk, hogy lőjünk, mindegy, milyen íjjal, mindegy, hogy fűtött teremben vagy a kinn a jeges szélben, mindegy, hogy lőlapra vagy 3D célra, minden mindegy már, csak lőhessünk. Csak ekkor vegyük kézbe újra, és csak ekkor lőjünk – de ekkor is keveset!
    Ha eddig naponta lőttünk, akkor most lőjünk három-négynaponta, ha hetente, akkor csak kéthetente, ha edzésenként száz vesszőt lőttünk ki, akkor most lőjünk csak tízet: mindenképp csökkentsük drasztikusan az edzések, illetve a lövések számát is.

    Miért jó ez?

    Testünk ebben az évben hozzászokott az íjhoz, annak erejéhez, tulajdonságaihoz.
    Bár nem érezzük, izmaink fáradnak a monoton és állandó terheléstől, és ez a pár hét az, ami alatt szinte teljes mértékben pihenni tud.
    Persze, fölmerülhet a kérdés, hogy ez vajon azt hozza majd magával, hogy ennyi idő alatt „elfelejti” az izom, hogy milyen erősnek is kell lennie ahhoz, hogy az íjat meg tudjuk a segítségével feszíteni.
    Ne aggódjunk, nem fog felejteni.
    Esetleg egy kicsit ellustul, talán gyengébb lesz valamivel, de ha év elején elkezdjük az alapozást, akkor olyan hamar „észhez” fog térni, hogy mi magunk csodálkozunk majd a legjobban rajta.

    Szóval: le az íjjal egy időre.
    És amikor újból kézbe vesszük, akkor sem a megfelelő gyakorlás legyen a lényeg, hanem inkább az „örömlövés”… csak lőjünk olykor-olykor egy párat.

    Csak úgy az „íze kedvéért”…
    Ha azt gondolod, hogy nem szabad letenned az íjat, mert lemaradsz valamiről, mert elmaradsz a többiektől az jó. Jó, mert nagyon akarsz valamit.
    De ha ezt a dolgot igazán akarod, akkor most leülsz, pihensz, és átgondolod az egész mögötted levő évet. Értékelsz, tervezel… és mikor majd újból jönnek az edzések, érezni fogod majd, hogy mennyivel könnyebb lett minden mozdulat.

    Ha „vérbeli” íjász vagy, nagyon nehéz megállni lövés nélkül.

    De megéri.

    Hidd el, megéri…

    - Román P. -

  • репортеръ