• вентиляции Днепропетровск
  • автономное отопление Днепропетровск
  • монтаж кондиционера Днепропетровск
  • отделочные работы Днепропетровск
  • металлоконструкции Днепропетровск
  • Miért és hogyan

    Szerencsére egyre több és több embert vonz az íjászat, akár mint versenysport, akár mint egyszerű szabadidős tevékenység formájában.
    Azonban kevesen tudják azt, hogy valójában hogyan is kellene művelniük magát, mint tevékenységet.
    Hiszen nem mindegy, hogy csak valamivel el szeretnénk ütni az időt, vagy igenis, versenyszerűen szeretnénk az íjászatot űzni.

    Megkerülhetetlen tehát a két kérdés: először is miért, másodszor is hogyan?

    Ha már megvan a „miért” – és ez bizonyosan megvan, hiszen valamiért csak elkezdtük az íjászatot – akkor hamar meg kell találnunk a hogyant is, mert könnyen veszendőbe megy minden, amit eddig rááldoztunk.
    Ha az a bizonyos „miért” kérdésre az a válasz, hogy csak kikapcsolódásból, egyfajta unaloműzésből csináljuk az íjászatot, akkor nagyon túlbeszélni ezt a dolgot nem kell. A „hogyan” adja magát.
    Hiszen minden adott, ahhoz, hogy az ember jól érezze magát! Szinte minden sportra, sporttevékenységre rá lehet mondani, hogy kikapcsolja az embert, megfelelő szabadidős tevékenységet biztosít, illetve nagyszerűen alkalmas arra, hogy kiszakítsa az embert a hétköznapok monotonitásából. Erre az íjászat nagyon is alkalmas.
    Ha ezt a módját választjuk, nem érhet bennünket nagy csalódás.
    A lövések végrehajtásához kell a megfelelő koncentráció, ami az oda nem illő, fölösleges gondolatokat lecsendesíti. Ezáltal a „hozott” dolgok egész egyszerűen eltűnnek, megszűnnek létezni.
    Az oldás után a vessző röpte megnyugtató mindenki számára, hiszen az a pár tized másodperc, míg az íjunkból a táblába csapódik, néha egy örökkévalóságnak tűnik. És milyen nagy öröm, ha pont a célba fúródik!
    Ezáltal már megvalósul maga a rekreáció, a szabadidő tartalmas és hasznos eltöltése…

    De mi történik akkor, ha arra a bizonyos „miért” kérdésre úgy válaszolunk, hogy azért, mert sportszerűen, versenysportszerűen akarjuk űzni az íjfeszítést?
    Nos, itt a „hogyan”, már egy kicsit bonyolultabb…
    Mikor már véget ért az az időszak, mikor már nagy újdonságot nem jelent az, ha íjjal lövünk, egyáltalán, íj van a kezünkben, bizony-bizony rá kell vennünk magunkat arra, hogy edzünk – mégpedig jól.
    Hiszen a tudást meg kell alapozni, ha pedig már meg van alapozva, akkor azt szinten kell tartani, sőt, leggyakrabban fejleszteni kell.
    Tehát ne restelljünk elkezdeni dolgozni azért, amit el akarunk érni. Mert munka nélkül nem lesz eredmény.
    Az edzések mibenlétéről, annak lefolyásáról és jelentőségéről már itt a blog-ban számtalanszor írtam, így hát nem kívánom magamat ismételni – aki kíváncsi rá, lapozzon vissza, és rátalál a válaszokra.
    De egy dolgot azonban mindenekelőtt szem előtt kell tartanunk: ha sportolni szeretne valaki, akkor el kell felejtenie azt, hogy csak azért lő, hogy jól érezze magát. Természetesen, lehet szeretni a tevékenységet, sőt, kell is, hogy szeressük, de itt már akkor is el kell menni a foglalkozásokra, akkor is kezünkbe kell venni az íjat, ha az olykor-olykor a nehezünkre esik is!
    Itt már nem a klasszikus értelemben vett szórakozás a cél, hanem valami más, valami sokkal komolyabb, valami igazán kézzelfogható cél, akár egy jobb eredmény képében is.

    Ne feledjük hát, ez egyfajta önmagába visszatérő ok-okozati összefüggés: hiába íjászunk, ha nem tudjuk miért. Hiába tudjuk azt, hogy miért íjászunk, ha nem tudjuk, hogy hogyan kell. És hiába tudjuk, hogy hogyan kell íjászni, ha összekeverjük a miérteket…

    - Román P. -

  • репортеръ